A flipperezés 1990-es évekbeli reneszánsza után az elmúlt közel 10 évben egyre inkább magánkézbe kerültek a játéktermekből, kocsmákból kiszorult gépek. Sokat darabokra szedtek, ritka és nehezen beszerezhető alkatrészeik miatt, sokból dekoráció vagy rosszabb esetben némi tüzelő és fémhulladék lett.

Jó részük azonban értő kezekbe és megszállott emberekhez kerülve teljes felújításon esett át, gyűjteményekben állva élik újabb fénykorukat a nemritkán 50-60 éves gépek. A világon talán egyedülálló a Las Vegas-ban található Pinball Hall of Fame, amely valójában Tim Arnold magángyűjteménye. Tim Arnold gyerekkorától nagy flipperjátékos volt, a játéktermek állandó vendége. 1972-ben 16 éves korában kezdett flippert üzemeltetni, mégpedig egy használt gépet vett 100$-ért és a szomszéd gyerekektől 10 centet kért, hogy játszhassanak rajta. Ezen fellelkesülve egyre vette a használt gépeket, megtanulta javítani őket és mosodákban meg vegyesboltokban állította fel a flippereit, amik egész jó pénzt hoztak. Az áttörést az hozta, hogy 1976-ban bátyjával közösen nyitott egy játéktermet a Michigan állambeli Lansing városban. A videojáték korszak a csúcson volt ekkor, a Pacman, Space Invaders konzolok után hatalmas volt az érdeklődés, így az Arnold testvéreknek jól ment a bolt, egyre több játéktermet nyitottak az államban. Tim azonban 1990-ben eladta a részét, Las Vegasba költözött, hogy megvalósítsa régi vágyát, egy flippermúzeumot nyisson.

Az elhatározást tett követte, Mr. Arnold Las Vegasba költözött, majd a következő két évben flippergyűjteményét is új otthonába szállította. Ezen nincs mit csodálkozni, hiszen a világ legnagyobb magángyűjteményéről van szó több, mint 1000 játékautomata van Tim birtokában, ezekből mintegy 400 teljesen müködőképes. A gigászi gyűjtemény nagy részére még üzemeltetőként tett szert, ugyanis nem dobott ki semmit. Inkább félretette majd rendbe rakta őket, mintsem 50 $-ért beszámíttassa egy-egy új gépbe.

 Különféle playfieldek és fejdobozok és fa- és fém flipperlábak a raktárban

 Az összes gép sikeres megérkezés után 1992-ben megnyitott a Pinball Hall of Fame, ami tavaly novemberben új helyszínre költözött egy több, mint 1500 négyzetméteres csarnokban ingyenes belépéssel várja a flipper iránt érdeklödő látogatókat, a hét minden napján, de 11 - este 11 ig. A PHOF-ben jelenleg 152 flippergép és 54 egyéb játékgép van kiállítva, mindegyik működőképes, a régebbiek 25centtel, az újabbak pedig fél dollárral működnek. Az üzemeltető klub a rezsi kifizetése után fennmaradó pénzt jótékonysági célokra költi, sok helyi kezdeményezést támogatva.

Tim Arnold gyűjteménye magába foglalja az 1947-től 1996-ig gyártott összes Gottlieb flippert, a már említett Bally The Pinball Circus egyik példányát a létező kettőből, valamint lefedi az 1950-es évektől a mai napig a flippergyártás teljes spektrumát. Csak ajánlani tudom mindenkinek, ha esetleg arra jár. A cím: 1610 E. Tropicana, Las Vegas NV 89119

A flipperek gyártási folyamata is a tervezéssel kezdődik. Ezt egy adott tervezői csapat készítette el, akik a tervek elfogadása után megcsinálták az adott gép elsődleges,

 A Bally NBA Fastbreak tervei 1996-ból, a főtervező George Gomez jegyzésében

úgynevezett whitewood verzióját. Ezen a dekoráció nélküli playfield-del rendelkező flipperen már a végleges pályaelrendezés (mind a kapcsolók, mind a lámpák tekintetében) és pályaelemek találhatók, a teljes elektronika is működőképes, a pályán található műanyagok is átlátszóak vagy fehérek.

  A Sega 1995-ös Mary Shelly's Frankenstein flipperének whitewood változata 1994-ből

A whitewood verzió esetleg szükséges módosítása és elfogadása után a meglévő dekorációs sémát hangolják a flipper adottságaihoz, elkészülnek a backbox (fejrész + fejüveg) tervei, illetve a flipper dobozának dekorációs tervei. Ezeket elfogadás után elkészítették 10-100 darabig terjedő szériákban és belső majd külső teszteken és forgalmazói, üzemeltetői rendezvényeken mutatták be a közönségnek. A bemutatók tapasztalatait értékelve esetleges apróbb változtatásokat végeztek, mielőtt szériagyártásba kerültek volna az egyes modellek. Emiatt sokszor előfordult, hogy a végleges, sorozatgyártott gépek eltérnek a prototípusoktól. A modellek beveztése után egy-két kivétellel a prototípusok is üzemeltetőkhöz, esetleg gyűjtőkhöz kerültek.Néhány példa a prototípusokra, amelyek eltértek a nagy szériás gépektől:

Az 1981-es Williams Jungle Lord flipper prototípusának piros volt a doboza, ez kb. 100 darab gépet jelent, a nagy szériának meg kék, ami 5900 darab.

A Williams nagy sikerű gépe volt az Earthshaker 1989-ben, az első 200 gépnek világosabb volt a doboza a későbbieknél,  a pálya felső részén lévő Earthquake Institute besüllyed a játéktérbe. Ezt a mechanizmust takarékossági okokból kihagyták a sorozatgyártásból.

Azonban bonyolultabb esetek is előfordultak, ilyen például a Bally Truck Stop flipper története is. A koncepció Diesel Demon flipper még a Bally tervezőinek az ötlete volt 1988-ban, fejüvegén egy démoni lángcsóvákat fújó csőrős kamion, zombi kamionsofőrrel lett volna, ám ezt sokan túl durvának találták, mivel a gépet ún. Truck stop-okban, főutak melletti autósbüfékben akarták sikeressé tenni. A finomított verzió Ramp Warrior néven készült el, 3 proto példányban.

Ám itt közbelépett a Williams cég, ami pont ekkor vásárolta fel a Bally flippergyártót, és tovább puhították a koncepciót, ennek az eredménye lett a Truck Stop gép, amiből 1500 db készült. A gép egyébként technikailag azért különleges, mert  Bally és Williams alkatrészek is vannak benne, amik ekkor még nem voltak 100% kompatibilisak, így például a Williams hangkártyát csak egy átalakító segítségével tudták a Bally driver board-hoz csatlakoztatni. A  két playfieldet összehasonlítva azonban egyértelmű a két modell közti kapcsolat. A pálya jobb szélén az egyik műanyag takaróelemen azonban egy utak egyesülését jelző közlekedési tábla látható a Bally Williams Merge felirattal.

 Természetesen rengeteg egyéb prototípus flipper létezik még, ezekről majd később!

Általában egy-egy flippertípusból az egy-kétezrestől a tíz-tizenkétezres szériáig gyártottak Chicago flipperkészítő üzemei. A hőskorban a sok kis gyártó számtalan kisszériás modellt készített, a nagyok pedig több típust is kihoztak egy-egy alapmodellből, így a szériák nagysága eléggé változott, de a 3-5 ezres volt a legjelemzőbb. A mindig újabb gépeket követelő versenybena nagy gyárak is  néha kibocsátottak kisszériás gépeket, sokszor speciális piacokra. Ezekre jó példa a Bally Bali-Hi gépe 1973-ból, amely 70 példányban készült el, vagy a Williams 1975-ös Black Gold gépe, amiből 55 darabot készítettek csupán.

A 70-es 80-as évektől a gyártási folyamat során keletkeztek egyedi, nagyon kis számban elkészült flipperek, amelyek ilyen-olyan okoknál fogva nem kerültek nagyszériás gyártásba. Emellett egyedi igényekre gyártott flipperek is készültek, leginkább a Data East cég készített ilyen gépeket a 80-as, 90-es években. Egyik jó példa erre az 1994 júliusi Richie Rich, amit az azonos című filmben használtak fel, ennek megfelelően egyetlen példány készült belőle. A gép alapjaiban megegyezik a DE Tommy The Pinball Wizard flipperrel, csak a pálya dekorációja és egy-két pályaelem tér el az alaptól.

 Az is előfordult, hogy magánmegrendelés alapján készültek flipperek. Aaron Spelling, a hollywoodi producer olyan filmeket jegyez, mint a Charlie Angyalai, a Starsky és Hutch sorozat, a Beverly Hills 90210; lánya Tori pedig színészként képviseli a családot. Speling feleségétől Candytől kapta ezt az egyedi gépet, amely a Lethal Weapon 3 gép akkor gyártásban lévő prototípusára épült, teljesen egyedi dekorációval és szoftverrel. A Tori célpont meglövésekor például a színésznő hangját halljuk, amint azt mondja:I love you, daddy. Ebből a típusbol összesen 2 darab készült, az egyik Spellingé, a másik a gyáré volt.

 A Data East mérnökei a gyógyulását elősegítendő készítettek egy egyedi flippert a japán videójáték-gyártó rivális Namco súlyos beteg elnökének, Kabuki néven. A japán motívumokkal díszitett flipper egyedi hangeffektekkel és kabuki-zenével kíséri a játékot. Alapjaiban ez a gép is megegyezik a DE Tommy The Pinball Wizard flipperrel.

   Néha az ádáz verseny és az új ötletek keresése eredményezett nagyon kis számban készült gépeket, ezek általában prototípusok (erről majd később), tehát nem készültek széríában, esetleg tesztelésre gyártottak 5-10 próbadarabot. Egyik ilyen próbálkozás volt a Williams részéről a Varkon nevű flipper, ami 1982-ben a videójátékok játéktermi térhódításakor jelent meg, ami tulajdonképpen egy videójáték kasztniba beépített 2 szintes flipper, amit egy 45 fokban döntött tükör által lát a játékos, azt az érzetet keltve, mintha a fizika törvényeinek ellentmondva függőlegesen flipperezne. A flipperkarokat joystickkal lehet mozgatni, mint a videojátékokat. A cég azért kísérletezett ezzel, mert sok üzemeltető cserélte le a gépeket videójátékokra, mivel abból 2 is elfér egy flipper helyén. Végül a összesen 90 db készült belőle.

 Ugyanígy a piaci változásoknak köszönheti kisszériás mivoltát a Capcom Big Bang Bar flippere, amit 1997 februárjára terveztek gyártósorra vinni, ám 1996 decemberében leállt a termelés és csak 10 db bemutató gép készült el addigra, amiket üzemeltetői bemutatásra gyártott a Capcom vállalat flipper részlege. A képen az 1996-os chicagoi pinball Expo-n látható kettő.

 A Game Plan szintén Chicagoban készített flippereket, a legutolsót 1985-ben. Ez a közönségsikernek szánt Loch Ness Monster egy darab prototípusa volt, ami a playfield közepén egy 3D hologrammal mutatta a szörnyet. A megoldás később a Bally Creature from the Black Lagoonban tárult a nagyközönség elé. Sajnos a sorozatgyártás előtt a Game Plan tönkrement, ez az egy gép megmaradt.

 A kisebb méretre való törekvés eredménye az 1994ben mindössze 2 példányban elkészült Midway (Bally) The Pinball Circus is, amely számtalan különleges megoldással kápráztatta volna el a játékosokat. Ilyen a vertikálisan folytatodó rövidített pálya, a számtalan lift, az összesen 7 flipperkar amelyek közül az egyik felfelé lő. A 2 darabból az egyik Németországban, a másik Las Vegasban van, egy magángyűjteményben.

 A nagy gyártók mellett azonban amatőrök is alkottak kisszériás flippereket. A két francia mérnök Michel Achille és Philippe Chalvignac egy Texas Instruments számítógép felhasználásával készítették 1985-ben a Nosferatu nevű gépet, amelyből a prototípus  után még 10 darabot gyártottak le.
 

 Valószínűleg az alábbi gép is ritkaságnak számít, bár nem tudtam meg a darabszámát, lehet, hogy még meglepetés is érne. A flippernek látszó tárgy valószínűleg még a szovjet ipar terméke, kijelzőjét Nixie-csövek alkotják, 70-es évekbelinek tűnik, de nem lehet tudni róla semmit. Mindenestre én még sosem láttam ilyet vagy ehhez hasonlót.

A flippergyártók utolsó mohikánja, az évek során többször átalakult Stern Pinball Inc. története egyben Sam Stern, a flipperipar nagy öregjének és fiának, Gary-nek a története is. Sam Stern, aki Philadelphiában egy ruhagyárban dolgozott művezetőként, barátai rábeszélésére hallgatva az 1930-as évek végén vett néhány flippert, amit bárokban helyezett ki, egy kis keresetkiegészítésként. Másnap, miután beüzemelte a gépeket, este hívást kapott, hogy elromlottak a flipperek. Így meglehetősen dühösen ment el otthonról este, meg is bánta, hogy belevágott az egészbe. Egészen addig, amíg meg nem érkezett az "elromlott" gépekhez, amiknek az volt a bajuk, hogy túl sok ötcentest dobtak beléjük, eldugítva az érme bedobó nyílást. Sam ekkor ráérzett a "Coin-op" üzlet ízére, egyre több gépet üzemeltetett, majd a Williams helyi forgalmazója lett. A sikeres üzletmenetnek köszönhetően 1948-ban Stern családjával a flipper fővárosába, Chicagoba költözött. Itt még sikeresebben folytatta üzletét, az 50-es évek eljén 50%-kal bevásárolta magát az iparág egyik vezető végébe, a Williams Manufacturing Company-ba, aminek a 60-as években elnöke is volt. A processzor-korszak elérkeztével több kisebb gyártó kiesett a piaci rostán, az egyik ilyen cég, a Chicago Coin felszámolásakor Stern megvette annak eszközeit, és 1977-ben elindította saját vállalkozását Stern Electronics néven. A Stern flippereket gyártott, de méretébő adodóan csak mérsékelt sikereket ért el a piacon. Sam Stern a klasszikus receptet követve igyekezett cége portfolióját bővíteni, így 1979-ben a zenegépeket (jukebox) gyártó Seeburg céget vásárolta fel, neve Stern-Seeburg lett, és elkezdett videojátékokat is gyártani a zenegépek és flipperek mellett, amelyek így már stabilizálták piaci helyzetét. Az 1980-ban kiadott BERZERK videojáték sikere megerősítette a céget, amely jónéhány flippert dobott piacra 1985-ös kivonulásáig az iparágból. Némi elfogultsággal kimondható, hogy ez a cég gyártotta minden idők legizgalmasabb, legrendhagyobb flipperét, az 1982-es ORBITOR 1 gépet. Ebben a flipperben a játéktér nem lapos, hanem egy plexi- teknőt formál, alatta holdbéli tájat imitáló műanyagteknőt világít meg egy neoncső. A teknőforma miatt a játékélmény semmihez sem hasonlítható, mindenki egyformán kezdő szinten tud teljesíteni. További különlegessége a két nagy sebességgel forgó gumi-gomba is, ami elképesztő dolgokat művel egy flippergolyóval.

A korábbi verzió még hangkártya nélkül készült, de a későbbiek már pár mondatot beszéltek is.  A gépből mintegy 900 db készült, ma is minden gyűjtő büszkesége:

Sajnos a piac a hétköznapibb flippereket kereste ezidőtájt, így a Stern 900 db legyártása után leállította az Orbitor 1 projektet és nem adott ki több gépet a flipper üzletág 1985-ös bezárásáig. A megszűnt gyár dolgozói Pinstar néven indítottak egy vállalkozást, ami átalakító készleteket gyártott régebbi Bally és Stern gépekhez.

Eközben a 16 éves kora óta szintén a flipperek körül dolgozó Gary Stern, Sam fia lett a Stern Electronics Inc, a Pinstar és 1986-tól a Data East Pinball Inc. elnöke, így a családi hagyomány apáról-fiúra szállt. A Data East 1994-ben kivonult a flippergyártók piacáról, a céget a SEGA-nak értékesítették, ami szűk 5 éven keresztül gyártott flippereket, majd nem sokkal a WMS-bezárás előtt csődbe ment.

A SEGA eszközeit és know-how ját Gary Stern vette meg, megalapította a Stern Pinball, Inc. társaságot, amely azóta is az egyetlen flippergyártó a világon. Az illinois-i Melrose Parkban működő cégnél az iparág olyan legendái dolgoznak tervezőként mint Steve Ritchie vagy Pat Lawlor, akik számos óriási sikerű flipper tervezését vezették . A Stern Pinball Inc. abban is egyedülálló, hogy ellentétben a korábbi gyakorlattal, egy-egy sikeres szériát évek múlva is újragyárt, ha a közönség azt kívánja.

A 45 embert foglalkoztató gyár évente 3-4 modellt ad ki, 8-9000 szériákban. A készlet felét az USA-ban értékesítik, ahol üzemeltetők és egyre nagyobb számban gyűjtők veszik meg a flippereket. A készlet másik fele a világ minden pontjára eljut, annak ellenére, hogy típustól függően 4000 - 5000 dollárba kerülnek ezek a flipperek. Azzal Gary Stern is tisztában van, hogy az aranykor már elmúlt, a haszon alacsony a mégoly drága flippereken is. Egy-egy széria megtervezése egy évig tart és 1 millió dollár körüli a költsége, a cég ennek ellenére töretlenül bízik benne, hogy életben tudják tartani a flippergyártást. 

Gary Stern maga is nagy flipperjátékos, aki egyenesen elvárja alkalmazottaitól, hogy legalább napi 15 percet flipperezzenek, élő tesztként. www.sternpinball.com 

A flipperezés elterjedése a filmiparra is hatással volt,leginkább az Egyesült Államokban készült filmekben láthatóak az izgalmas látványt, mozgalmas hátteret adó flippereket. A filmekben ha feltűnik egy-egy tipikusan amerikai útmenti "Diner", mindig van benne flipper. Ennek a klisének az egyik jó példája a "Megint dühbe jövünk" c. film elején látható jelenet, ami egy hasonló büfében mutatja Terence Hill játékát a Gottlieb Sound Stage flipperen. A jelenet 1:10 - 1:55-ig tart, ugyan olaszul van, de a flipper látszik és hallatszik!

A már korábban említett Tommy c. filmben Elton Johnt láthatjuk a Bajnok szerepében, amint egy egyedi kialakítású Gottlieb Buckaroo-n játszik, míg Roger Daltrey a The Who együttes alapítója a vak és süket flipperest, Tommyt játssza, aki végül elveri a bajnokot a szintén Gottlieb Kings and Queens gépen.

 Az 1979-ben készült Tilt! című film egy fiatal flippertehetségről szól, aki otthonról elszökve Amerikát bejárva nagymenők elleni flipperezéssel keres pénzt, hogy barátja zenészi karrierjét segíthesse. A film főszereplője Brooke Shields ekkor még nagyon fiatal volt, de azért jól állt neki a flipper, az alábbi jelenetben egy Gottlieb King Pin flipperen alázza meg nagyképű ellenfelét.